Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A pécsi vár és a Barbakán...

A pécsi Székesegyháztól egy kis sétával juthatunk el a Barbakánhoz, mely a város egyik igen jelentős történelmi nevezetessége, hazánk egyetlen fennmaradt kapuerődje.

A Barbakán a hajdani püspökvár falrendszerének előretolt kapuerődje - körbástyája volt. A bástya felvonóhíddal, hátsó kapuval, lőrésekkel, gyilokjáróval volt felszerelve és az egészet egy vizesárok vette körül.

Hogy, és miért kerül ez a körbástya a török emlékek közé?  A Barbakán megépítését Kinizsi Pál rendelte el 1498-ban, hogy a pécsi vár védelmét megerősítse a törökök ellen. A pécsi püspökvár délnyugati bástyája abból a célból épült fel, hogy a kaput ostromló ellenséges csapatot a várvédők oldalról támadhassák, hiszen ebből a szögből lehet az ellenséget a leghosszabb ideig célba venni.

A mohácsi csatát követő időkben, 1526-ban a török hadak a várost felgyújtották, de a várat elfoglalni nem tudták (vagy nem is akarták). A pécsi várat 1541-ben Athinay Simon védte I. Szulejmán szultán 50 000 főnyi serege ellen, a török ugyan nagy létszámú haderővel érkezett Pécs alá, de valószínűleg komoly ostromot nem indított, mert elsősorban nem Pécs elfoglalása volt a célja. A vár végül is 1543. július 20-án került török kézre, amikor a Ferdinánd pártján álló Székely Lukács várnagy távollétekor Várallyai Stanislaus püspök segítség hiányában a védtelen várat Murád bégnek ellenállás nélkül feladta.

Egyes források szerint Pécs török őrsége 1543-ban 513, 1546-ban 828, 1553-ban 370, 1566-ban 321 fő volt. A vár elfoglalása után a törökök, mint azt Horváth Markó és Sennyei Ferenc 1559. május 7-én Nádasdy Ferenchez intézett levelükben írják: "erősen dolgoztatnak Pécsett. Az árkokat vájatják, tisztíttatják és szélesbítik. Öreg fákat hordanak, mert kőfal mellett palánkot akarnak csináltatni és földdel töltetni."

Zrínyi Miklós 1664-es téli-hadjárata során az eszéki Dráva-hidat felégető sereg Pécs megrohanására, elfoglalására készülődött. A támadás célja - minden kétséget kizárólag - a pusztítás és a rablás volt. Zrínyi Miklós írta le ezzel kapcsolatban a következőt: „mivel Pécs vára előtt vagyon még Sziget vára és Kanizsa, ezért nincs mód benne, hogy ha az várat ostrommal beveszik s hogy praesidium (őrség) hagyassék benne, mivel messze vagyon bé Törökországban.”

A korabeli feljegyzések szerint a magyar-német-horvát hadak 1664. január 27-én érkeztek a város falai alá. A zsákmányra éhes zsoldosok a várost elfoglalták, a várral azonban nem boldogultak.

Eszterházy Pál, mint az események szemtanúja így számolt be a látottakról: „Nincs ajk még oly ékesen szóló, amely el tudná mondani, minő óriási zsákmánynak jutottak birtokába, a pogányok leöldösését, menekülését, nincs toll, amely a legnagyszerűbb épületek kirablását leírni tudná. Draskovich János gróf megvallotta, hogy 20 ezer forintot talált föld alatt aranyban, ezüstben. A közlegények a legértékesebb holmikat potom áron adogatták el. Eleség annyi volt, hogy okos gazdálkodással 30 ezer embert eltáplálhatott volna egy esztendőn át, sok ezer csöbörre való bort is találtak a pincékben s a lerészegedett hajdúk és muskétások a borban állatias módon fetrengtek.”

Az esztelen dúlás után, a sereg február 6-án elhagyta a várost. Ekkor Zrínyi parancsára a még épen maradt házakat is felgyújtották, betetőzve ezzel az értelmetlen dúlás és pusztítás embertelen művét. Ezzel kapcsolatban idézzük ismét a szemtanút, Eszterházyt: „A tűz nagyszerűen égett, nincs toll, amely leírja, nincs ember, aki ehhez foghatót valaha is látott volna. Alig hiszem, hogy Sodoma égésénél nagyobb volt a tűz: ugyanis a várost és a külvárost ezer és ezer helyen gyújtották fel, s a tűz és a füst csakhamar elfedte a napot és az egész látóhatárt. A legszebb várost felgyújtva, Eszéktől Babócsáig a katonák dühe minden falut, helységet és malmot felgyújtott, a lakosokat ezrével fogságba ejtette s mindezt csak azért, hogy a jövő nyáron erre jövő nagyvezír ne találjon semmit és a török hadsereg éhezni legyen kénytelen.”

A virágzó muszlim város soha többé nem heverte ki ezt a szörnyű csapást. A Pécs visszafoglalásáig hátra lévő, nem egészen egy emberöltő szorgalmas munkája erre már képtelennek és kevésnek bizonyult. A történelmi tényekhez tartozik azonban, hogy sem az eszéki híd felégetése, sem Baranya esztelen feldúlása nem akadályozta meg az 1664. évi török hadjáratot. A nagyvezír hada nem éhezett és a hadjáratot lezáró vasvári béke egyértelműen török sikert hozott. Mindez persze Pécs szempontjából már semmi jót nem jelenthetett, hiszen az addig virágzó muszlim város, a „földi paradicsom”, ahogy a törökök akkoriban nevezték Pécset, már nem éledhetett újjá.

A törököktől a várat végül 1686. október 22-én Bádeni Lajos őrgróf seregei három napi várostrom után foglalták vissza.

A gótikus stílusú kaputorony az évszázadok során elveszítette a harci jelentőségét, és szépen megette az idő vasfoga. 1967-ben a vár maradványainak feltárása során a fennmaradt benőtt és beépített részeket rendbe hozták, így láthatóak ma is a várfal részletei, a várárok és a körbástya.

Érdemes felsétálni a meredek falépcsőn a Barbakán gyilokjárójára, elkalandozni egy kicsit a történelmünkben, elképzelni a törökkel vívott csatát, s közben gyönyörködni a pécsi panorámában.

 

További képek itt a képgalériában: