Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pécsi séta vizeket követve egy templomig...

A török kori Pécsen, akárcsak napjainkban, nagy szerepe volt a víznek. Mivel a városnak folyója nem volt, ezért nagy becsben tartották ezeket a kis vizeket.

Pécs belvárosában a Széchenyi tér alsó részén áll a sokak által ismert Zsolnay - kút. Zsolnay Vilmos halála után, fia - Miklós az apja emlékére egy köztéri díszes emlékkút állítását ajánlotta fel Pécs városának. Mindez 1908-ban történt és egy évre rá Pilch Andort kérték fel a díszkút megtervezésére, amely aztán 1912-ben készült el a Zsolnay Gyárban.

A gyönyörű 4 méteres pirogránitból készült kútnak nagyon örültek a pécsiek, azonban évekig nem tudtak döntést hozni a helyéről, így aztán 1930-ban lett felállítva az irgalmas rendi templom előtt. A Zsolnay-kút érdekessége, hogy a török idők „Kádi csorgója” helyett épült, amely 1893-ig működött, mint utolsó török kori csorgókút, és a téren feljebb volt. Az itt látható egykori főtér Kaldewey Kelemen 1889-es festményén a Kádi csorgója.

1889-kaldewey-kelemen-festette.jpg

A feljegyzések szerint Pécs városában valamikor közel félszáz csorgókút működött. Ezek a kutak, csorgók és az akkori egyetlen folyó víz, a Tettye patak szolgálták ki az itt élők vízigényét. Ezekre is emlékeztet a tér déli részén álló díszes kút.

A Tettye-völgy felszíne a századokon át folytatott bányászatnak köszönhetően alakult ki, az innen kibányászott kőanyagokat használták Pécs építésére. Itt folyik keresztül a bővizű Tettye patak, amely környékét „Malomszeg”-nek hívták. Hajdanán a patak mentén vízimalmok, vízenergiával működő gabonaőrlő-, papír-, lőpormalmok és a tímárok malmai működtek.

"A Hódoltság területén ... nemcsak a kereskedelem virágzott, hanem a kézműipar is. A legismertebbek között volt például a pécsi bőrfeldolgozás, bőrkikészítés, amelynek első virágkora az 1500-as évek végére, az 1600-as évek elejére tehető. A török hadakkal a Mecsek-aljai városba érkező egykori szakemberek dolgát nemcsak az tette kedvezővé, hogy a kor szokásai szerint elég sok bőrből készült ruhaneműt, lábbelit és más eszközt használtak, és állandóan szükség volt a pótlásukra, hanem az is, hogy sem alapanyagban, sem a bőrök kikészítéséhez szükséges egyéb feltételekben nem volt hiány.

A megfelelő minőségű termék előállításában különösen nagy szerepe volt a víznek, hiszen a növényi anyagokkal végzett cserzés tulajdonképpen nem más, mint egy vizes bőrtartósító eljárás. A mecseki forrásból táplálkozó Tettye patak tiszta vize pedig kiválóan alkalmas volt erre a feladatra. Nem véletlen tehát, hogy a pécsi cserzővargák korabeli települése is itt volt e vízfolyás mentén. Evlia Cselebi ezzel kapcsolatos pécsi tapasztalatairól többek között ezeket írja: „A budai kapun kívül, a vizek partján egy tímárműhely van, amely mintha az anatóliai Afiun-Karahiszar tímárműhelye volna.” Erről a tímárműhelyről később is történik említés. A török hódoltság utáni legelső, 1695. évi pécsi összeírásból megtudhatjuk, hogy: „A török mecset a budai kapun kívül, most azonban romokban, fundusát határolja délről a jezsuiták kertjének kerítése, keletről a vízpatak, nyugaton és északon utca. A patakokon túl, a mecsettel szemben keleti irányban falak láthatók, ahol a török időkben a tabak mesterek a karmazsint készítették.” Abból, hogy Evlia Cselebi ezt a pécsi bőrcserzőműhelyt egy akkor ismert jelentős anatóliai műhelyhez hasonlította, és ahogy a harcokban elpusztult épület romjait egy kamarai előkelőség felesége kapta adományként, egy jelentős tevékenységet folytató vállalkozásra, aránylag nagy épületre következtethetünk." (ED Ferenci: Fejezetek a török-kori Pécs történetéből)

Egy korabeli feljegyzésből: "...A falakon belül két fürdő is van, márvány padozattal, ércből készült kutakkal és kristály ablakokkal, az utcákon is vannak nem közönséges mívű kutak és tágas épületek nagy számban. Ha vagy hétezer ház van a falakon belül."

Egy névtelen magyar tiszt ezt írja a korabeli Pécsről: „A város stílusa úgy fekszik, mint Küszegh, benne a városban 45 forgó malom mind cseréppel fedett, csatornái temérdek sok, úgy, hogy sok istállóban az lovak elejbe is csatornában folyik a víz." (Molnár József: A török világ emlékei Magyarországon Corvina Bp., 1976.)

A török kori település városképét jól szemlélteti Evlija Cselebi útleírása: "Minden házban szőlők, kertek, vízmedencék és kutak vannak… Pécsnek hetven helyen van sétahelye, tulipánokkal és madarakkal tele. Többi között a vár mögött, északon, hegyes vidéken, árnyékos és pázsitos hegyszegély van, ahol a hajlott lombozatú fűzfa, nyárfa, ciprus és hársfa nevű, különféle fák árnyékán sohasem hatolhat át a napfény, száz helyen is, magas fű között, a Szellebil folyóhoz (egyik paradicsomi folyó) hasonlóan, csillogó tavakká szétterülve néhány száz csordogáló forrás folyik, s mindenki a maga szerettével ott barátkozik."

Sétáljunk most kicsit egy képzeletbeli vonalat követve a Gyerekkórháztól az Ágoston térig. A Rókus dombtól indulva a Kodály Zoltán utca - Aradi vértanúk útja - Kálvária utca - Ágoston tér, az egykori középkori városfal feletti útvonalat bejárva. Meglepődve tapasztalhatjuk, hogy több kút - csorgó mellett is elmegyünk, míg az Ágoston téren elérjük a Tettye patakot. Lehet ez a véletlen műve, de lehet rá geológiai magyarázat is. Kinek - hogy szimpatikusabb. A Hódoltság kori Pécsen nem biztos, hogy ezek a ma látható csorgók működtek.

Ami biztos - a pécsi Rókus domb aljában, Idrisz Baba türbéjének közelében van egy török formájú kút, melyet ma Idrisz Baba kútjaként neveznek. A Gyermekkórház alatti lépcsősor mellett fakadt egykoron a bővizű forrás. Az eredti forrást 1935-ben foglalták, de már a török időkben is jelentős forrás volt itt. Feltehetőleg ennél a török eredetű kútnál valamikor rituális mosdó volt. Később az Idrisz Baba türbéje körül pestistemető volt, a Rókus-dombon álló kápolna a mellette lévő kórház betegeinek a pestis idején való lelki vígaszát szolgálta, így a kápolna és környéke szinte búcsújáró hellyé válhatott, ezért Máriagyűd után Kis Gyűdnek neveztek el.

idrisz-baba-kut_regen.jpg

1965-ben egy építkezés során a forrást tápláló természetes föld alatti eret átvágták, és a vizét csatornába vezették. A kút eredeti részei már nincsenek meg, csak a terméskő falazat látható a vas kifolyócsővel, amit teljesen körbevont a mésztufa. Régen a felső sétányról is csobogott víz, mert feljebb is volt egy forrás. A Rókus-domb korábban szőlővel beültetett terület volt. A forrással szemben valamikor alacsony kis kertes házak voltak, az utcát Kisgyűd utcának hívták, egy 1780-as térképen már 13 házat jelöltek. Ezeket a szigetszerűen kialakult házakat az 1970-es években bontották le. 

Utunkat folytatva elmegyünk a Petrezselyem és Vöröskő - kutak mellett az Aradi vértanúk útján. Ezek a kutak a török időkben feltételezem, hogy itt voltak, bár erre semmiféle igazolás nincs.

A Petrezselyem kút foglalása egy 1987-ben alkotott falra erősített bronz vízköpő fej (nem iszlám szokás), mely alatt hatszögletű márvány kehelybe csobog a víz, ha éppen nincs elzárva...

A korabeli feljegyzések szerint a Vöröskő - kút a Kaposvári utca forrásvizét vezette le régebben a városba, és első említése egy 1902-es jegyzőkönyvben található. (Dr.Romváry Ferenc: Pécs szobrai). Valamint itt állt valamikor a város északi kapuja.

  

Az alagút felett a Kálvária domb alján továbbsétálva ereszkedjünk le a mai Kálvária, egykor Vak Bottyán utcán a Zöldfa utca elágazásánál álló Török - kútig.

Itt a várfal mellett már a török időkben is kút - forrás volt, ami a városfalhoz épített régi házak lebontása után ide lett áthelyezve. Építményét műemlékké nyilvánították, ám 1980-ban a déli házsorral együtt lebontották. A hajdani Vak Bottyán utcában lévő ház udvarában egy kút maradványait találták meg, amely egy kőkeretben helyezkedett el. A Zidina környék polgáraitól az "Ignácz", majd a Török kút elnevezést kapta.

1966-vak-bottyan-utca-23.-sandervar-torok-csorgokut--ket-befalazott-agyugolyoval-.jpg

A Kálvária utca felújításának, az északi kerülőút építések részeként Pécs Önkormányzata a harmadik évezred küszöbén újjáépíttette.

Sétánk végére érve az Ágoston téren, a Vince utca elején nézzük még meg az út alá eldugott Tettye - patak emlékművét.

 

Kapcsolódó képgaléria - diavetítés:

_____________________________________________

S ha már erre járunk, sétáljunk el az itt álló templomhoz, és nézzük meg annak déli oldalát.

A mai Ágoston téren már a középkorban is állt templom. Ezt a törökök vagy lebontották vagy átalakították. Evlia Cselebi sem említi meg. Nem tudni, hogy ki építette és mi volt a neve a város falain kívül elhelyezkedő Ágoston téri dzsáminak. 1912-ben a délkeleti homlokzaton egy szintben szamárhátíves felülvilágítóval három ablak került elő, melyeket a visszaugratott falsíkban később elfalaztak. A déli falban látható - jelenleg elfalazott - szamárhátíves ablaknyílások árulkodnak arról, hogy ezen a helyen török épület, dzsámi vagy mecset állt. Az Ágoston-rendi szerzetesek 1710-ben telepedtek le Pécsett. Rendházukat a tér keleti oldalán építették fel, ma ez a plébánia épülete. A rendház előtt álló török dzsámi maradványainak felhasználásával építették fel templomukat 1712-ben. A külvárosban pusztító tűzvész következtében a templom 1750-ben leégett, de rövidesen helyreállították. A barokk templomot az 1912-es felújítás során eklektikussá formálták át. A restauráláskor kerültek elő a törökkori falmaradványok. Biztos, hogy a jelenlegi vakolat alatt mind a homlokzat, mind a belső tér még rejteget török és talán középkori építészeti részleteket.

További pár fotó itt: